2 napot leszünk itt. Néhány napja frissítettem a blogomat, de nem tetszett és elhatároztam hogy kitörlöm. Tegnap Bristolban játszottunk. Király város. Tényleg nagyon tetszett. Meg kell hogy mondjam, a legemlékezetesebb pillanat ezen a napon az volt, amikor fölébredtem. Reggelenként mindig koffeinre vágyom. Mindig iszom egy csésze kávét vagy olyan 2 diétás kólát hogy felébredjek. Szóval néha amikor felébredek úgy érzem mintha jól seggbe rugtak volna előző nap este. Tegnap pont ilyen reggelem volt. Kiszálltam a buszból és egyenesen a vakító napsütésbe érkeztem. És kb. 8 kölyök lézengett ott valahol. 2 csajra emlékszem akik rám mosolyogtak, én meg magamra erőltettem egy kis mosolyt, és közben arra gondoltam hogy majd visszajövök és rájuk köszönök miután megittam a diétás kólámat. Utána az egyik csaj jött a semmiből leordította a fejem hogy milyen faragatlan vagyok hogy nem is beszélek velük, vagy valami, vagy legalább megállnék. Aztán akart egy fotót csinálni, meg egy ölelést és egy autogrammot. Aztán végig követett a klubbig, folyamatosan csinálta rólam a képeket, és végig ordibált nekem azzal a feltűnő angol akcentusával hogy mennyire udvariatlan vagyok. A fejem sajgott, de megpróbáltam semmibe venni és továbbsétáltam a főútig. Hát ez nem volt a legjobb reggel. Hogy tud valaki, aki szereti a bandámat, ennyire lehangolni??? Megszereztem a diétás kólámat, lezuhanyoztam, megmostam a fogam, felöltözzzzztem. Már jobban éreztem magam. Utána elmentem hogy csináljanak velem egy rádióinterjút, láttam pár kölyköt, köszöntem nekik. Na kivel találkoztam??? Megint azzal a csajjal! Még mindig majmolt. Nem figyeltem rá, elmentem az interjúra, visszajöttem. A nap nehezén túlvoltam, ami egész jó volt. Részt veszünk egy „teljesítjük egy kívánságod” programban. A koncert előtt találkoztunk az egyik rajongóval. Neelie volt a neve. Nagyon aranyos volt. Dumáltunk, képeket csináltunk, és nagyon örültem hogy találkozhattam vele. A Movin’ On-t akarta hallani szóval azt eljátszottuk neki. Számomra ez volt a nap fénypontja. Amikor hasznos időt tölthetünk olyan király emberekkel mint ő, az jó. Azon az estén adtunk egy koncertet. Na ki van első sorban? Az az idegesítő csaj!! Nem hiszem el. Az egész koncert alatt azt a csajt kellett néznem ahogy lefricskáz és idióta pofákat vág. Ott áll, együtt énekli a szavakat velem amik a szívemből jönnek és fricskáz. Nem vagyok őrült, csak nem értem a viselkedését. Úgy értem ez igazából vicces volt. Idegesítő, de vicces. Ezt a kis dolgot levonva a koncert király volt. A kölykök elképesztőek, őrültek és hangosak voltak. Néhány „törzsrajongó” ott volt Amerikából, aminek nagyon örültem. Úgy értem ezeket a csajokat minden amerikai koncerten látom, és jó látni őket a világ másik oldalán. Összesítve ez is csak egy nap volt az életemben. Bocs ha untatlak a hosszú sztorijaimmal, de nem erre való a blog? Úgy értem ha nem tetszik amit írok nem kell elolvasni. Szóval ma Londonban voltunk. Visszamegyek aludni. Köszönöm mindenkinek akik hoztak nekem fehér cuccokat. A nyakkendők, a sapkák és az összes többi. Köszi. Elég ebből tiszta feketeségből, a többi srác lehet sötét. Próbálok „megvilágosodni”. Ok, lehet hogy nem, de mostanában csak fehéret hordok. Szerintem csak addig ameddig meg nem unom. Azután kipróbálok valami mást. Ti meg legyetek jók. És élvezzétek a zenét. Hallgassátok a Blink legutóbbi albumát. Ez emlékeztetni fog titeket hogy mennyire jó banda voltak. Ha nincs kedvetek hozzá, hallgassátok a Bright Eyes-tól a Fevers and Mirrors-t. De ha ez túl emo a kis punkoknak, mindig hallgathatjátok Rancid Let’s Go albumát. Ha csak jól akarod érezni magad, akkor Gwen Stefanit….. viszlát!